A vásárlóerő azon értékpapírok dollárban kifejezett értékének a mérésére szolgál, amelyeket egy értékpapírszámlán további befizetés nélkül meg lehet vásárolni. Készpénzes számla esetén, ahol definíció szerint nem lehet értékpapírokat vásárolni a brókertől felvett hitelből, hanem azok vételárát teljes egészében ki kell fizetni, a vásárlóerő megegyezik a befizetett és jóváírt készpénz összegével. Ha tehát a számlaegyenleg 10 000 USD készpénz, akkor a számla tulajdonosa 10 000 USD értékű részvényt vásárolhat.

Fedezeti számla esetén a bróker által a számlán lévő készpénz és értékpapírok értékének fedezete mellett nyújtott tőkeáttétel alkalmazásának köszönhetően nő a vásárlóerő. A tőkeáttétel összege azon múlik, hogy a számla Reg. T szerinti fedezet vagy Portfóliófedezet jóváhagyással rendelkezik. Ebben az esetben egy 10 000 USD készpénz egyenlegű Reg. T számla 20 000 USD értékű értékpapírt vásárolhat és tarthat napon túl, mivel a Reg. T kezdeti fedezeti követelménye 50%, ami 2:1 (azaz 1/0,5) vásárlóerőnek felel meg. Hasonlóképpen, egy 10 000 USD készpénz egyenlegű Reg. T számla 40 000 USD értékű értékpapírt vásárolhat és tarthat napon belül, tekintettel arra, hogy az IB napon belüli fenntartási fedezeti követelménye 25%, ami 4:1 (azaz 1/0,25) vásárlóerőnek felel meg.

Portfóliófedezeti számla esetén nagyobb tőkeáttétel áll rendelkezésre, bár – ahogy a név is sugallja – az összeg nagyban függ a portfólió összetételétől. Ebben az esetben az egyes részvényekre vonatkozó követelmény (kezdeti = fenntartási) általában 15% és 30% között mozog, ami 6,67 – 3,33:1 vásárlóerőnek felel meg. Mivel ennél a módszernél a fedezeti ráta naponta változhat, hiszen olyan kockázati tényezőket is figyelembe vesz, mint az egyes részvények észlelt volatilitása és koncentrációja, jellemzően az alacsony volatilitású részvényekből álló, illetve jellegüket tekintve diverzifikált portfóliók részesülnek a legkedvezőbb fedezeti elbírálásban (pl. magasabb vásárlóerő).

A fenti készpénzes példákon túl vásárlóerőt lehet tulajdonítani a fedezeti számlán tartott értékpapíroknak is, ahol a tőkeáttétel az értékpapírok hitelértékén, illetve a megvásárlásuk céljából esetlegesen kölcsönbe vett pénzösszegen múlik. Vegyünk például egy 10 000 USD értékű, teljesen befizetett (azaz fedezeti hitel nélküli) értékpapírokat tartalmazó számlát. Az 50%-os Reg. T kezdeti fedezeti követelményből kiindulva ezen értékpapírok hitelértéke 5 000 USD (= 10 000 USD x (1 - 0,50)), amit – a 2:1 vásárlóerőt biztosító azonos kezdeti követelmény alkalmazásával – fel lehet használni további 10 000 USD értékű értékpapír megvételére és napon túli tartására. Hasonlóléppen, egy 10 000 USD értékű értékpapírral és 1 000 USD összegű fedezeti hitellel (azaz 9 000 USD nettó likvid tőkével) rendelkező számla fennmaradó hitelértéke 4 000 USD, amit fel lehet használni további 8 000 USD értékű értékpapír megvételére és napon túli tartására. Ugyanezen elvek érvényesülnek egy Portfóliófedezeti számla esetén is, bár potenciálisan eltérő szintű vásárlóerő mellett.

Végezetül, bár a vásárlóerő fogalma alkalmazható eszközök, például részvények, kötvények, alapok és devizák vásárlására, nem értelmezhető azonos módon származtatott ügyletek esetén. A legtöbb értékpapír-származék (pl. short opciók és egyedi részvény határidős ügyletek) ugyanis nem eszközök, hanem függő kötelezttségek, míg a long opciók, bár eszköznek minősülnek, jellegüket tekintve rövid távúak és fogyóeszközök, így általában nem rendelkeznek hitelértékkel. A short opciók fedezeti követelményét tehát nem az opciós felár százalékos arányában határozzuk meg, hanem (i) vagy az alapul szolgáló részvény vonatkozásában, mintha az opció engedményezésre kerül volna (a Reg. T szerint), (ii) vagy az opció kedvezőtlen piaci változások bekövetkezése esetén érvényes visszavásárlási költségének becslésével (Portfóliófedezet esetén).