A válasz attól függ, hogy az opció szerinti kötelezésre a lejáratkor vagy azt megelőzően (azaz amerikai stílusú opció) került sor.  A lejáratkor számos elszámolóház kivétel alapú lehívási eljárást alkalmaz a klíringtagoknál a lehívási utasítások benyújtásával kapcsolatban felmerülő általános üzemeltetési költségek csökkentése érdekében.  Például amerikai értékpapír-opciók esetén az OCC automatikusan lehív minden, legalább 0,01 USD-vel pénzen belül lévő részvény- vagy index opciót, kivéve, ha az ügyfél ezzel ellentétes lehívási utasítást ad a klíringtagnak. Ennek megfelelően ha a long opció a short opcióval azonos napon jár le, és a lejáratkor pénzen belül van legalább a kivétel alapú lehívási küszöb szerinti összeggel, az elszámolóház automatikusan lehívja az opciót, ezáltal lényegében ellentételezve a kötelezés miatt felmerülő részvény-kötelezettséget.  Az opció lehívási árfolyamától függően ez nettó készpénz terhelést vagy jóváírást eredményez a számlán.

Ha az opció szerinti kötelezésre a lejáratot megelőzően kerül sor, sem az IBKR, sem az elszámolóház nem hívja le a számlán tartott long opciót, mivel egyik fél sem ismeri a long opció tulajdonosának szándékát, és a long opció lejárat előtti lehívása valószínűleg az opció eladása útján realizálható időérték elvesztésével járna.